#5 Következmények

Reggel a telefonom idegesítő vinnyogására keltem, hajnali fél hatkor! Ki a fene keres ilyenkor?

-Halló? – szólok bele fél álomban, de azonnal felébredek, amint meghallom anyám dühös hangját.

- Kislányom, mondd csak, elmesélnéd az új facebook profil képed történetét? – kérdezi, a kérdés kedvesnek mondható, a hangsúllya annál kevésbé.

- Hát mentünk edzésre. és felugrottam a hátára, és amiért vitt, kapott egy puszit. Egyik haver meg lefotózta. Ennyi történt – magyarázkodtam, majd mivel Aly mocorogni kezdett, kimentem a folyosóra, de előtte még beleugrottam a kényelmes DC cipőmbe, ami az ágyam mellett hevert.

- Nem szeretném, ha holmi fiúk hátára ugrálnál, és még puszilgatnád is őket – jelentette ki még mindig ellenséges hangsúllyal anya.

- Nem teszek semmi ROSSZAT – hangsúlyoztam ki a rosszat szót, majd lecsúsztam a szobánkkal szemben lévő fal tövébe.

- Nem szeretném ha ez a kiruccanás megváltoztatna. Ne viselkedj ribancosan – bántotta a fülemet az anyám szájából elhangzott szó. Többször is vádolt már otthon könnyűvérűséggel, hiszen sok fiú között mozgok, de ilyen nyíltan még sosem ribancozott le.

- Szerintem ezt a beszélgetést vagy fejezzük be, vagy hagyd abba a szidásomat. Az csak egy kibaszott kép, nincs benne semmi rossz – kezdtem kijönni a sodromból, ezzel együtt a hangom is megemelkedett.

- Velem nem beszélsz ilyen hangnemben kis hölgy. Épp az emberi normákra figyelmeztettelek – hallatszott telefonból hangja, mire el tudtam képzelni, milyen arcot vág. Ajkai egy kissé elnyílva, szemöldöke fölvonva.

- És miért hajnalok hajnalán hívtál? – térek rá a hívás időpontjára.

- És még ez is. Kimész Németországba egy hétre, és már a harmadik napon ellustulsz. Mi az hogy hajnalok hajnalán? Háromnegyed hat van – kötött bele ebbe is. Kezd elegem lenni.

- SZÁLLJ MÁR LE RÓLAM!!!!! – kiabáltam, de csak ekkor esett le, hogy nem kéne ezt a koli folyosóján elintézni. – Hagyj egy kicsit lógva! Szeretnék egy kis szabadságot!

- OTT VAGY NÉMETORSZÁGBAN EGYEDÜL!! EZ NEM ELÉG SZABADSÁG??? – ordított a telefonba, annyira hangosan, hogy lejjebb kellett vennem a hang erőt.

- Igen itt vagyok, de még itt is beleszólsz a hülye profil képembe!! – normál hang erővel beszéltem, de még így is sütött az indulat a hangomból.

- Kislányom, azonnal vegyél vissza, vagy különben… - nem hallottam már, hogy mit mondott, mert egyszerűen kinyomtam a telefont. Ekkor jöttem rá, hogy nem hoztam se kulcsot, se pulcsit. Szuper, gondoltam, most kelthetem fel Alyt. De fog örülni nekem… Felkeltem a fal mellől, majd odaálltam az ajtónk elé, és kopogni kezdtem. Egy morgást hallottam bentről.

- Aly engedj be légyszi, én vagyok – kopogtattam továbbra is, amit még egy morgás majd csoszogás követett. Hallottam, ahogy szoba társam matat a zárral, majd kitárult előttem az ajtó, és mögüle egy elég morcos fej jelent meg.

- Hát te mi a tökömet csináltál kint hajnalok hajnalán? – kérdezte, miközben mind a ketten bemásztunk ágyunkba.

- Veszekedtem anyámmal – sóhajtottam, miközben a nyakamig húztam a takarót.

- Fél nyolc előtt fel ne kelts! – szólt még Aly, majd el is nyomta az álom. Én már nem tudtam aludni, anyám szavai jártak a fejemben. Tényleg ribancosan viselkednék? Egy puszi miatt? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben, egészen hét óráig, akkor elégeltem meg az egyre durvább gondolataim, és elkezdtem halkan öltözni. Persze az agyam ilyenkor sem állt le, miközben áthúztam a fejemen sötétkék feliratos pólómat, eszembe ötlött, hogy beleverem a falba a fejem, mert ott tartottam már agyban, hogy az összes srác csak meg akar fektetni. Ezt szerencsére azonnal el is vetettem, mivel tizennégy évesen nem hinném, hogy olyan csábító lennék még fejlődő testemmel a fiúknak. Miután sikeresen lenyugtattam magam ezzel kapcsolatban, beléptem a fürdőbe elvégezni az általános teendőimet.  Mivel korán volt, gondoltam miért ne, elkezdtem befonni halszálka fonással a hajamat, oldalra. Na ez nem volt jó ötlet. Háromnegyed nyolckor Aly már a fürdőszoba ajtót verte, hogy menjek már ki, mert elege van belőlem. Pár percen belül kész is lettem, és mikor kinyitottam az ajtót, ismét egy morcos Alyval találtam szembe magam. Úgy tűnik ez a nap ilyen lesz. Már pár perce kint ültem az ágyamon, és facebookoztam, mikor kopogtak, így felálltam ajtót nyitni. Tatjana állt ott, elég kétségbe esett fejjel.

- Hali, mizu? – kérdeztem.

- Elfogyott a fog krémem, és Tiffany meg már elment. Kaphatnék tőletek?

- Persze – válaszoltam, és elkezdtem kiabálni hátrafelé. – ALY, GYERE…

- Itt vagyok, ne üvölts – szólt rám, és mellettem elnyúlva Tatjana kezébe nyomta a fog krémemet.

- Köszi, életmentők vagytok – mosolygott ránk a lány. – Mindjárt visszahozom.

- Ráérsz – szóltam még utána, majd miután becsuktam az ajtót, Alyhoz fordultam. – Te voltál már egyáltalán Münchenben?

- Igen, de csak turistaként. Te? – kérdezett vissza furcsállva.

- Igen, de szintén turistáskodtam. Szerintem kérjük meg a srácokat, hogy vezessenek körbe. Kéne nekem valami csokit venni. Mióta itt vagyok nem ettem egészségtelen kaját – gondolkoztam.

- Ezen könnyen segíthetünk – fordult el Aly, és a táskájából kihúzott egy csomag mixelt HARIBO-t. Egy extra nagy csomag HARIBOt.

-  Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? – lepődtem meg, miközben leültünk az ágyamra, és elkezdtünk enni. Kicsit javított a kissé nyomott hangulatomon, amit anyukám hívása hozott elő. 

 Mikor tele lettünk ( sosem elég gumi cukorból, de reggelizünk is kéne ) elkezdtük egymás szájába dobálni, aztán ez elfajult, és csak szimplán egymásra céloztunk, mígnem kopogtak. Én felálltam ajtót nyitni, de Aly nem fejezte be a dobálást, így gumicukoresőben tártam ki az ajtót vendégeink előtt, amiből nem mellesleg ők is kaptak.

-Hali, mizu? – kérdeztem totál természetesen, majd megdöbbent arcukat látva elröhögtem magam. Persze hogy Philipp és Kyle voltak. – Kértek gumi cukrot?

- Aha - nyitotta ki a száját Kyle, mire Aly vette a lapot, és bele célzott. Talált, mi meg nevettünk. Tíz perc múlva, mikor a két srác helyet foglalt Aly ágyán, mi meg velük szemben az enyémen ültünk, és így beszélgettünk, mikor eszembe jutott, hogy én városba akartam ma menni.

- Halljátok, nem akartok körbevezetni Münchenben? Vagy csak legalább a környéken. Még egy boltot sem ismerünk itt.

- Jó, megkérdezem a program felelőst, és majd szólok, de szerintem el fog engedni minket – egyezett bele Kyle.

- Van olyan itt hogy program felelős? – kérdeztük egyszerre Alyval, mire egymásra mosolyogtunk. Meghitt pillanatunkat a laptopom pittyegése zavarta meg – merthogy időközben bekapcsoltuk zenét hallgatni – skypeon hívtak.

- Bocsi srácok felvenném – kértem elnézést, hogy megszakítom a beszélgetést, mire csak vállat vontak, és a két srác is áttelepült az ágyamra. Kicsit feszengtem, mert bár tudtam, kiírta, hogy a bátyám hív, mégis két fiú ült mögöttem az ágyon.

- Szia törpe – köszönt rögtön magyarul, de amint meglátta a többieket megzavarodott.

- Hali – Köszöntem én is. – Alyt már ismered, Ő itt Philipp ő meg Kyle.

Az említettek intettek, majd kínos csönd állt be, amit úgy néz ki nekem kell megtörnöm.

-Miért hívtál? – tértem a lényegre.

- Mert anya tombol – jelentette ki németül, mire a fiúk a fejüket forgatták, Aly meg elhúzta a száját. – Nem akarok…

- Mit mondott? – szakítottam félbe csúnyán.

- Hogy amint elmentél, belevetetted magad a tini élet bulizós, pasizós oldalába, és hogy züllesz – foglalta össze.

- Egy nem buliztam. Kettő nem züllök, három meg nem pasizok. Philipp – mutattam az említettre- a hátán vitt edzésre, ezért kapott egy puszit, ez meg Kylenak köszönhetően meg lett örökítve, nekem meg tetszett a kép.

- Tudom, hogy nem csináltad ezeket, megígérted, hogy először velem fogysz lerészegedni – vigyorodott el – de nagyon húzd meg magad, és ne csinálj hülyeséget.

- Jó megígérem – sziszegtem.

- Ja, és állítsd át a közösségijeidet hogy anya ne láthassa a posztjaidat. Egyszerűbb, mint hogy ne fotózz, vagy hogy ne taggeljenek be semmin. Amúgy Puszi, trappolást hallok – köszönt el, majd kinyomta. a fiúk értetlenül néztek rám.

- Igen, összebalhéztam anyámmal, leribancozott a puszis kép miatt, de meg lett oldva. Már csak arra kell vigyáznom, hogy nehogy bármi új a fülébe jusson. 

#4 Derek

Egész délelőtt a sulit jártuk, megmutatták a mosdókat, a tanáriszobákat, az edző termet (tökre meglepődtem, hogy itt ilyen is van), meg még egy csomó mindent. Ez a suli hatalmas. Annyi lépcső, és kanyar van benne, hogy az hihetetlen, a kolesz szobák az épület felét elfoglalják. Kint még megmutatták, a két foci pályát, egy uszodát, és volt ott még egy füves terület, de odáig nem mentünk el. Közben persze beszélgettünk is, egy csomó mindent megtudtam, mind a két fiúról, mind Alysiáról. Kiderült, hogy Kyle még csak 15 éves, de mostanában van a szülinapja. Philipp már 16, míg Aly szintén 15. Én még csak 14 múltam.

- Ne már – röhögött ki Philipp, mikor elmondtam, hány éves is vagyok. – Akkor biztos valami áprilisban, vagy márciusban van a szülinapod!

- Téves! Hah – vigyorogtam, miközben a sportpályákról tartottunk az épület felé. – December 26.

- Úr isten, de szerencsétlen vagy – csúszott ki Kyle száján, mire mindannyian elnevettük magunkat. – Hogy lehet egy nappal karácsony után szülinapod?!

- Egyszerűen – vigyorogtam.

- De akkor csak egy ajándékot kapsz, nem? – kérdezte Aly.

- Nem, kikötöttem tíz évesen, hogy vagy nem adok senkinek semmien ajándékot, soha, vagy nekem is külön ünnepeljük a szülinapomat karácsonytól – magyaráztam meg, mire furán néztek. – Most mi van?

- Te már tíz évesen is fura voltál – karolta át a vállam Phillip.

- Menjünk be, megfagyok – dörzsölte össze a kezét Kyle, mire elindultunk befelé. Mikor beléptünk egy egyszerű dallam jelezte, hogy vége az órának, és a dallammal egy időben nyíltak az osztály termek, és özönlöttek kifelé a diákok a folyosóra.

- Van kedvetek beülni egy matekra? –kérdezte kicsit felemelve a hangját Philipp.

- Ja, miért ne – kiabált vissza Aly, én meg csak bólintottam.

- Ez egy tízperces szünet, gyertek, keressük meg a többieket – indult el Kyle, mi meg csak loholtunk utána. Egy két szárnyú ajtón befordulva egy aulaszerű helységbe értünk, ami óriási volt, de komolyan. Ember méretű – nem Kim méretű, hanem ember, szóval nálam jóval nagyobbak voltak – ablakok adtak fényt, míg minden oldaláról ajtók nyíltak, gondolom tantermeké, középen meg négy csocsóasztal kapott helyet. Mind a négy körül álltak, de kettő társaság kiemelkedően hangos volt. Az egyik, talán a hangosabbik, csapatot még nem láttam, de idősebbeknek néztek ki. A másik meg persze a mi társaságunk volt. Daniel és Chris játszott Michael és Tom ellen. A többiek körülöttük álltak és szurkoltak.

- Beszállhatunk? – pattantam oda Chris mellé, mire ő elengedte a rudat, és odaengedett. Aly és Philipp is bekérezkedett, mind a ketten a másik oldalra (így kitúrva Tomot és Michaelt) míg az előző játékosok odaálltak a szurkolókhoz.

- Pörgetéssel, vagy a nélkül játszunk? – kérdezte Aly, mikor még nem volt bent a labda. Akkora hangzavar volt, mindenki beszélgetett, kábé a tőle legmesszebb lévővel, így alig értettem, amit mond.

- Nélkül – vágta rá Dani, és bedobta a labdát, és ekkor elszabadult a pokol. Tíz perc alatt annyit nevettem, mint még soha. Mindenki elvetemülten játszott, de Phillipp és Dani kifejezetten, miközben mind a ketten röhögtek. 10:8 – ra elvesztettük a játékot, és jött a következő csapat, akit az egyik oldalon Kyle és Ben, míg ellenük Michael és Tom játszottak. Épp elszabadult a pokol az asztalunknál, nem tudták eldönteni, hogy ki csalt, mert egyszerre pörgettek, mikor valaki elordította magát, hogy kuss. Mindenki meglepődött, majd körülnéztünk, hogy ki volt. Kiderült, hogy a végzős srácok fogadtak, hogy a vesztes csapat egyik tagja elkiabálja magát. Mi persze jót röhögtünk, aztán játszottunk. Szünet végére szinte mindenkivel játszottam a társaságból. A csengő lágy hangja szakította félbe szórakozásunkat, amit legtöbben egy sóhajjal reagáltak le. Philippékkel indultunk egy, az aulából nyíló termek egyike, felé, és amint észrevettem, Chris Dani, Kyle és Ben is velünk tartott.

- Ti is beültök matekra? – kérdezte Dani, miközben kikerült néhány tizenegyedikest.

- Jaja, megyünk halálra unni magunkat. Amúgy most mi van, ennyire kevesen járnak ide? Négy csocsóasztalnál elfértünk – értetlenkedett Aly, de erre én is kíváncsi voltam.

- A fele iskola szüneten van. A mi évfolyamunknak kötelező volt ittmaradnia a leendő kilencedikesek miatt, de aki nem akart hazamenni, más osztályokból, az is maradhatott – szólt bele a beszélgetésbe Kyle.

- Pontosan – mondta Chris, és kinyitotta a terem ajtót. – Ezért csak ilyen lájtos ismétlő órák vannak. A teremben mindenki hangoskodott, és össze-vissza mászkált, de saccra szerintem olyan kilenc-tizen ehettek a teremben előttünk. Felfedeztem Rebeca-t is, aki egy padon ült, és néhány lánnyal beszélgetett. A terem egy egyszerű osztály terem volt, projektorral a plafonon. Az óra hamar elkezdődött, mikor a köpcös bajszos tanár bejött. Phillip és Kyle az utolsó előtti sorban ültek, míg a mögöttük lévő padsor teljesen üres volt, így mi Alyval ott foglaltunk helyet. Rebeca nem messze tőlünk, szintén az utolsó előtti padsorban foglalt helyet.

- Bazd meg, lecsaplak – szóltam rá Phillipre, miközben a foci pálya felé mentünk, ő meg folyamatosan a copfomat piszkálta.

- Naa… - szomorodott el játékosan, mire kissé lemaradtam, és nekifutásból a hátára ugrottam.

- Viszel? – kérdeztem az arcához hajolva, mikor már elkapta a combomat, hogy megtartson. Kyle mellettünk lépdelt, SMS-ezve, de félig rajtunk röhögött.

- Egy pusziért, vagy leraklak – vigyorodott el Phillip, mire odahajoltam az arcához, és megpusziltam. Kyle telefonja ebben a pillanatban hallatott egy fotózó hangot, így meg lett örökítve, ahogy megpuszilom. Lassan odaértünk a pályához, így Phillip letett a hátáról, és elkezdtünk a többiekkel bemelegíteni. Az edzés ugyanolyan fárasztó volt, mint tegnap, csak ma inkább a cselezést gyakoroltuk. Visszafelé megint Philipp cipelt, majd a szobánk előtt figyelmeztetett a fél hetes vacsira. Öt óra volt, így még bőven volt időm letusolni. Aly már bent volt, mikor beléptem, így leültem az ágyamra, és bekapcsoltam a laptopom. Amíg töltődött, telefonról írtam egy SMS-t anyunak, hogy jól vagyok, meg megnéztem a facebookomat, amin elég érdekes dolgokat találtam. Vagy 10 barát jelölésem volt, mind a csocsós társaság, vagy valami ilyesmik, és láttam, hogy Kyle felrakta a képet, amit az edzés előtt készített. Gyorsan visszajelöltem mindenkit, majd rámentem Philipp profiljára, és láttam, hogy pár perce megváltoztatta a profil képét. Meg is feledkeztem a laptopomról, ami egy pittyegéssel adta tudtomra, hogy bekapcsolt. Gyorsan lementettem a képet, amin másodperceken belül meg lettem jelölve, mivel ugye visszajelöltem őket, és megőrült a telefonom a lájkoktól, és a commentektől, amik a képekre érkeztek.

- Mi történt? – hozta rám a frászt Aly, mikor hirtelen megjelent mellettem, nedves hajjal.

- Kyle feltöltött egy képet, amit edzésre menet csinált rólam és Philippről, majd Phil beállította profilképnek. És megjelöltek – magyaráztam, és megmutattam a képet.

- Cuki - reagált már öltözés közben. Erről eszembe jutott, hogy fürdeni is akartam, ezért összeszedtem a cuccom, és elindultam a mosdóba.

- Ha hív valaki skypeon, vedd fel nyugodtan, és mondd meg neki légyszi, hogy fürdök – kértem Alyt, aki bólintva beleegyezett. Gyorsan lezuhanyoztam, majd kimentem, immár egy fekete csőnaciban, és egy Los Angeles-es pólóban, hajamat meg egyszerűen kifésültem. Szoba társam épp az ágyamon ült, és beszélt valakivel a laptopomon, mikor kijöttem.

- Szia Krisz – mosolyogtam bátyámra, mikor lehuppantam Aly mellé az ágyamra. – Mizu?

- Semmi küli, csak kérdezni akartam, hogy jól vagy-e, de látom igen.

- Mi? – értetlenkedtem.

- Facebook – jelentette ki egyszerűen. – Érdekes dolgokról készülnek képek

- Csak adtam egy puszit az arcára – védtem magam, mire elröhögte magát. Aly meg csak vigyorgott. Következő pillanatban valaki kopogott.

- Nyitom – kiabálta Aly, majd feltépte az ajtót, és akkorát sikított, hogy azt hittem a dobhártyám beszakad, majd az ajtóban álló srác nyakába ugrott

- Na, Derek is megérkezett – jelentettem Krisznek vigyorogva, mert a reakcióból leszűrtem, hogy ő lesz a herceg, akiről már annyit hallottam. A szomszéd ajtó kinyílt, és Chris dugta ki rajta a fejét.

- Halottam sikítottál, minden oké? – kérdezte, de aztán meglátta Dereket, és azt, hogy havercsaj még mindig a nyakába csimpaszkodik, így levágta a helyzetet, és visszament a szobájukba.

Mire rendesen ki örömködték magukat az ajtóban, én is befejeztem a beszélgetést a bátyámmal, aki, miután tőlem elköszönt, elkiabálta magát, hogy „SZIA ALYYYY”, ezzel kizökkentve a szerelmeseket.

-Kim, ő Derek – mutatta be a srácot.

- Nem gondoltam volna – forgattam meg a szemem. – Szia, Kim vagyok

- Aly már sokat mesélt rólad – mosolygott, és beljebb jött.

- Én is hallottam már rengeteget felőled. De én nem is zavarok. Szerintem átmegyek Daniékhoz – kezdtem el összeszedni a cuccaim (ami a szobakulcs és a telóm volt).

- Ja , nem kell kimenned – pattant fel Derek Aly ágyáról, ahova az előbb ült le.

- Jó szórakozást – nyomatékosítottam, majd becsuktam magam után az ajtót, és máris a szomszédban kopogtattam.

- Mizu? – nyitott ajtót Chris.

- Szerelemzóna lett a szobánkból – válaszoltam, mire elröhögte magát, és odébb állt az ajtóból. Bent egy kissé kupi volt, de nem nagyon zavart, így csak lazán odébbdobtam egy pólót az ágyról, és lehuppantam rá. Dani az íróasztalnál gépezett, egy intést kaptam köszöntésként, majd ismét beszippantotta az internet világa.

Háromnegyed óra múlva elindultam vissza a szobánkba, gondolván, hogy már kiörömködték magukat, és benyitottam. Hál’ istennek, csak az ágyon egymással szemben ülve beszélgettek.

-Nem megyünk le kajálni? Éhen halok – kérdeztem őket.

- De, egy pill, csak elkészülök – indult el Aly a fürdő felé. Nem tudom, mit csinált ott, de negyedórája beszélgettünk Derekkel, mikor kijött csikkogó sminkkel, és begöndörített hajjal, mire kikerekedett szemekkel néztünk rá.

 - Derek, ha megbocsájtasz – tereltem vissza szobatársamat a fürdőbe. – Hát te meg beleestél a sminkes vödörbe?

- Nem, csak ki akartam csípni magam. Ennyire rossz lett? – esett hirtelen kétségbe, mire bólintottam. Újabb tíz percünkbe telt, mire leszedtük a sminkjét.

- A hajammal mi legyen? – kérdezte, miután az arcával már kész lettünk.

- Szerintem ez szép lett, azt hagyd, de induljunk, mert éhenhalooook – nyafogtam, és kiráncigáltam a szobába, majd hármasban elindultunk enni. Ebédlőbe belépve néhányan felfedezték a gerlepár összekulcsolt kezeit, de nem nagyon zavart senkit. Szereztünk kaját, és leültünk egy aztalhoz hárman, mert a társaságból még senki nem volt lent. Már a kaja felénél jártunk, mikor a többiek megérkeztek, és nagy örömömre nem kellett összeismertetni a többieket Derekkel, mert már régebb óta ismerték egymást a srácok. A vacsi társalgással telt, majd Philipp és Derek elkísértek minket a szobánkig, majd az ajtó előtt könnyes búcsút vettünk.

- Ha akarjátok, alszom máshol, nem gond, csak szóljatok – fordultam az , egymástól nehezen elszakadó, gerlepár felé.

- Jah, alhat nálunk – vigyorgott Philipp, amit Aly és Derek is egy röhögéssel díjazott.

- Vaaagy, aludhatok Tatjana-éknál is – szóltam a számomra szívesebb lehetőségről.

- Na, nem lakoltatunk ki, jóéjt csajok – köszönt el egy utolsó csókkal a barátnőjétől Derek, majd elindult a folyosón.

- Jóéjt neked is Philip – fordultam hozzá, mikor Aly már bement.

- Jóéjt puszit nem is kapok – konyult le az ajka, de a szeme vidáman csillogott. Nyomtam arcára egy puszit, majd megöleltem.

- Jóéjt – most ő puszilta meg a fejem búbját, majd  elballagott a folyosón, én meg belépve gyorsan átvedlettem pizsire, miközben Alyval kitárgyaltuk a mai napot, majd mielőtt elaludtam volna, én is beállítottam profilképnek a puszis képet.

#3 Dumaparty

-Csapd már le – morgolódott Aly, mikor az ébresztőm sehogy sem akarta abbahagyni a Hollywood Undead Ewerywhere I Go refrénjének ismétlését hajnali fél hétkor.

- Nem, fel kell kelnünk, Kyle-ék hétre jönnek – másztam ki az ágyból.

- Nem akarok felkelni – nyöszörögte, miközben ő is kitakarózott. – Tényleg, milyen volt az edzés?

- Óriási. Futottunk, majd egy másfél órát gyakoroltunk, aztán meccseztünk – meséltem totál lelkesen. – Mondjuk kikaptunk, de nem ez a lényeg. A tánc milyen volt?

- Fárasztó. – mondta már a fürdőszobából, miközben fésülködött, addig én öltöztem. – Először ismerkedtünk, aztán nyujtás, majd elkezdtünk egy koreográfiát tanulni, amit a hét végi záróbulin előadunk. Te erről tudtál?

- Szerintem ja. Uccsó nap mi játszunk egy meccset, aztán ti felléptek, és utána hajnalig bulizunk- vigyorogtam, miközben a „#Selfie” feliratú pólómat húztam át a fejemen, majd eligazgattam a fekete szaggatott csőfarmeromon, ezután bementem a fürdőbe, ahonnan Aly épp kifelé jött.

- Az király – sóhajtott nagyot helycsere közben. – De legalább csak lányok vannak a csoportban. Tényleg, milyen volt a fiúkkal az edzés?

- Poén, az elején az edző „felmért”, harminc fekvőt, meg a kar és hasizmot tesztelt. Vicces volt – meséltem fogmosás közben, vigyázva, nehogy leköpjem a tükröt. – Tegnap, míg te fürödtél én átmentem a 65- ösbe, és megkértem Christ, hogy szóljon a kísérőinknek, hogy kihagyjuk a vacsit.

- És mit mondott? – kissé tompán hallottam Aly kérdését a folyó víztől, de azért értettem.

- Kiröhögött, hogy így kimerültem, aztán meg elküldött aludni – mosolyodtam el, már fésülködés közben.

- Cuki – röhögött, majd elment ajtót nyitni, mert kopogtak.

- Mindjárt kész vagyok! – kiabáltam ki a fürdőből, épp egy hajcsomóval küzdve.

- Remélem is – hallottam Philipp hangját.

- Mehetünk – toppantam ki a fürdőből. Rajta egy kék csőfarmer volt, sima fehér pólóval. Mellette Kyle szobrozott, fekete melegítőben, és kék pólóban.

- Kialudtátok magatokat? – kérdezte Kyle vigyorogva, már az ebédlő felé tartva.

- Ja, Chris tegnap röhögve adta át az üzeneted, miszerint kihagyjátok a vacsit – szállt be a szivatásunkba Philipp is, épp egy lépcsőn lefelé menet. – Valamint még azt is hozzátette, hogy majdnem elaludtál az ajtajukban.

- Ebből csak annyi igaz, hogy megkértem, hogy adja át az üzit – makacskodtam mosolyogva. – A másik fele kamu.

- Tényleg picúr? – érkezett mögülem a hang, mire megfordultunk, és egy vigyorgó Dani, Chris párossal találtuk szembe magunkat.

- Én valamiért úgy emlékszem, hogy félig lehunyt szemmel jöttél át, majd tört némettel elmondtad, amit akartál, én kiröhögtelek, és elküldtelek aludni – Chris a röhögését próbálta legyűrni, miközben továbbindultunk, immár hatan.

- Jó, lehet, hogy egy icipicit – a kezemmel mutattam mennyire is picit – fáradt voltam. De csak egy nagyon picit

- Rendben, elhisszük – vigyorgott Philipp, majd beléptünk az ebédlőbe, ahol már autómatikusan fordultam volna a pultok felé, csakhogy ott nem volt semmi, így Kyle- röhögve az arckifejezésemen, megmutatta, hol lehet a reggelit kapni. Az étkező másik oldalán. Sorba álltunk, majd szedtünk magunknak kaját, mert önkiszolgáló volt. Én egy bögre kakaót vettem, hozzá egy zsömlét, és egy kiflit, majd vajat. Mikor mind a hatan összeszedtük a reggelinket, letelepedtünk egy üres asztalhoz, mert úgy tűnik, mi értünk ide a társaságból a leghamarabb. Meg is lett ennek az átka, ugyanis a következő pillanatban egy melírozott szőke lány vágódott le a Philipp mellett üresen hagyott székre. Egy csillogós kivágott felsőt viselt, mini sorttal (értem én, hogy fűtenek a suliban, meg minden, de mini sort februárban????), és egy flipflop papuccsal.

- Szia Rebeca – köszönt Chris, és Dani elhúzott szájjal.

- Hali – köszöntem én is a jövevénynek. – Ki vagy?

- Hello, Rebeca vagyok, mint az már kiderült – válaszolt a kérdésemre, mire én feltett kézzel próbáltam védekezni.

- Nyugi, csak kérdezte – szólt Aly.

- Nyugi csajok – szólalt meg Kyle felénk vigyorogva, mire mindannyian elnevettük magunkat, nem tudom min, csak Rebeca maradt csöndben.

- Mindegy. Philipp, nem kísérsz el ma délután táncórára? – kérdezte a mellettem ülőtől.  

- Bocs, nem, edzésem lesz – válaszolt a srác.

- De előtte. Tegnap Kyle is el tudta kísérni őt – bökött mutatóujjával Alyra, mire én irtózatosan elkezdtem röhögni, nem tudom miért, de egy idő után Aly is csatlakozott hozzám, majd Dani, aztán Chris, és legvégül Philipp és Kyle egyszerre.

- Hát nektek meg mi bajotok? – zavarodott össze a csaj, de én annyira röhögtem, hogy a könnyem csorgott, a többiek ezt meg viccesnek találhatták, mert ők sem bírták abbahagyni. Igy talált ránk a tegnapi társaság többi tagja, akik megdöbbenve figyelték, ahogy a sértett lány a reggelijével a kezében elviharzik, mi meg fetrengünk a nevetéstől. Nekem már a hasam is nagyon fájt, ezért próbáltam abbahagyni, és szép lassan mindannyian lenyugodtunk, így az egész társaság nyugodtan reggelizhetett. Kérdőn pislogtak ránk a legtöbben, ezért Kyle elkezdte magyarázni.

- Idejött Rebeca, kérdezősködött, hogy Phillip elkíséri-e őt ma táncra, erre el lett utasítva, erre meg felhozta azt, hogy én meg tegnap el tudtam kísérni Alyt. Ez az idióta meg elkezdett ezen úgy röhögni, hogy nem bírtuk ki, és mi is elkezdtük, Kim meg egyre jobban nevetett, már a könnye is csorgott, minket meg ez szórakoztatott, így aztán a Rich Bich elment.- foglalta össze „röviden” a történteket.

- Mitől kaptál röhögőgörcsöt? – kérdezte Michael felém intézve a kérdést.

- Nem tudom, talán azon, hogy mennyire el akarja kísértetni magát – vontam vállat, majd elkezdtem kenni a zsömlémet, mert a Kiflit már megettem. – Kihült a kakaóm – szomorodtam el, mikor belekortyoltam az eredetileg forró italba.

- Tessék, itt az enyém – nyújtotta oda Ben a bögréjét (a nevét tegnap edzésen tudtam meg).

- Köszi, de magadnak hoztad, megyek, szerzek magamnak másikat – utasítottam vissza.

- Maradj csak. Azért hoztam, mert valamelyik idióta mindig elszedi az enyémet – mutatott fel két bögrét.

- Áááá… ravasz – vigyorogtam, majd a reggeli további részébe bekapcsolódtam a többiek beszélgetésébe, ahol Aly ma nagyon remekelt.

- Hogyhogy ilyen happy vagy? – kérdeztem meg a lányt már a szobánkban, miután a srácok közölték, hogy ma bejárjuk a sulit, és egy fél óra múlva jönnek, addig foglaljuk el magunkat. Mi az ágyamon hallgattunk zenét a laptopomon.

- Holnap jön ki Derek – lelkendezett. Derek a barátja.

- Ezt mikor tudtad meg? – kérdeztem én is vidáman.

- Tegnap éjjel, csak már nem akartalak felkelteni – válaszolta, mikor befutott egy skype videóhívás szeretett bátyámtól.

- Sziaaa – vigyorogtam a kamerába.

- Hali – integetett.

- Krisz, ő itt Alysia. Aly ő a bátyám Krisz – mutattam be őket egymásnak. – Tesó, németül

- Szia, én vagyok a húgod szobatársa – intett Aly.

- Szia. Te, törpe – hunyorgott mögém Krisz. – Külön fürdőtök van?

- Jaja, miért? – kérdeztem, miközben Aly ismét SMS- ezni kezdett a barátjával.

- Megyek csövelni hozzátok. Anyáék megőrjítenek – kezdett egy új témába. – Nem hagynak semmi magánszférát. Mindig rámkiabálnak, hogy hagyd nyitva az ajtót, akkor is, ha a haverjaim itt vannak. Ha meg becsukom, felrobognak, és berontanak, hogy „ Mit csinálsz?”.

Kopogás szakította félbe tesóm szövegelését, mivel tudtam, hogy Philippék még nem lehetnek, mert a fél óra még bőven nem telt le.

-Krisz, várj – szóltam a tesómnak, majd elkiabáltam magam, mert Aly épp elmerült a szerelem tengerében, se kép, se hang. – Gyere be, nyitva vaaaan!!

- Sziasztok – jött be a szobába Dani, mögöttem meg Tatjana lépkedett.

- Hali – ébredt fel Aly, és köszönt, míg bátyám csak kíváncsian pislogott rám, mert a két vendég épp a laptopom mögött állt. Nevetve megfordítottam, hogy be tudjon mindenki mutatkozni.

- Krisz, ő ott Daniel, és Tatjana, Srácok ő a bátyám Krisz. Mi járatban? – fordultam a látogatók felé.

- Chris épp zuhanyzik – válaszolt Dani. – Én meg gondoltam benézek. Aztán összefutottunk előttetek. 

- Az én szobatársam meg eltűnt – rántotta meg a vállát Tatjana, és leült az egyik íróasztalhoz tartozó székre. Dani még néhány pillanatig tanácstalanul ácsorgott, majd leült Aly ágyára.

- Oké, de én lépek, csá mindenki, anya caplat fel a lépcsőn, szóval szia – meg se várta, hogy elköszönjek, kinyomta a skypeot. Hát, jó.

- Rendben, mit csináljunk? – kérdeztem a laptop tetejét lehajtva, amiből még mindig halkan szólt valami pop zene, amit Aly rakott be még a hívás előtt.

-Dumapartyt. Először is nyomj be valami normális zenét, köszi – adta ki Dani, mire átkapcsoltam egy Three Days Grece albumra. – Ez jó. Második, kérdezgessünk egymástól. Felelsz vagy felelsz. Kötelező válaszolni. Tatjana kérdez először. Aki válaszolt, az a kövi. Tiszta?

- Jaja – válaszolt az említett. – kivel SMS-ezel folyton? –kérdezte Alytól.

- A barátommal Derekkel. Ide jár, csak valamiért hazarepült – válaszolt gyorsan. – Dani. Mit gondoltál először Kriszről, Kim bátyjáról, amikor megfordította a kamerát, de még nem mutatta be?

- Azt hogy a pasija. Rendben, Tatjana, hol van a szobatársad?

- Valahol csatangol a suliban, nemtudom, a „legjobb barátnőivel” – mondta elvékonyított hangon Tatjana, mi meg elnevettük magunkat. – Kim, mi volt a legcikisebb emléked?

- Hát…talán, az, amikor fociztunk egy edzőtáborban, és az egyik fiú felrúgott, mind a ketten elestünk, és a cipője beakadt a nadrágomba. És fel akart állni, erre lehúzza a cipőjével a nacimat. Ott álltam nagyon sok ember előtt macis bugyiban – mire végigmondtam, a többiek már görnyedeztek a nevetéstől. Még egy tíz percet beszélgethettünk, mikor kopogtak. Philipp, és Kyle voltak, hogy induljunk a körbevezetésre, mire Dani észbekapott, hoyg neki ma suli van, és elrohant órára, Tatjana meg vissza a szobájukba várni az ő kísérőjét.

- És merre indulunk? – kérdezte Aly miközben becsuktam az ajtónkat.

- Hát először arra gondoltuk, hogy megmutatjuk a fontosabb helyeket a suliban, hogy később ne tévedjetek el – mondta Kyle, mire elindultunk. 

#2 Akkor edzünk

-Hali, ők itt Kimberly, és Alysia – mutatott be minket az asztal társaságnak Philipp. Alyra nézve láttam, hogy egy kicsit feszeng, mert az asztalnál csak fiúk ültek. Én hál’ istennek már megszoktam a csak fiú társaságot, hála a hat éves korom óta tartó foci edzéseknek, ahol nagyon kevés lány van. Mikor leültünk mindenki bemutatkozott, de nem sok névre emlékszem. Voltak vagy tizen az asztalnál, ebből a velem szemben ülő Christian-t, Aly balján helyet foglaló Tomot, és még egy nagyon sötétbarna hajú Danielt jegyeztem meg.

- És két táncost kell pesztrálnotok? – kérdezte röhögve a Christian mellett ülő világos szőke hajú srác.

- Bocs, hogy hívnak? – kérdeztem meg gyorsan.

- Michael – mutatkozott be újra.

- Akkor kedves Michael, ne ítélj első látásra, mert éppenséggel focista lennék, bocs – mondtam, mire az egész asztal huhogni kezdett.

- Amilyen pici, annál nagyobb a beszélőkéje – vigyorgott mellettem Philipp.

- Hé, nem is vagyok olyan pici – könyököltem oldalba, mire elkezdett röhögni.

- Nézz körül picur. Szerintem nincs a suliban nálad kisebb – vigyorgott Daniel.

- Megjegyeztem Dani – fenyegettem meg.

- Ó, most félek – játszotta a nagyhalált, mire mindenki nevetett.

- Fociról jut eszembe, ki látta a tegnapi meccset? – kérdezte egy barna hajú srác, aki Tom mellett ült. Mind feltettük a kezünket, még Aly is, mire elcsodálkoztam.

- Hát te hogyhogy? – kérdeztem, míg a többiek az első félidőt tárgyalták ki.

- Tudod, focista barátom van. Nem rossz, ha ismerem azt, amit szeret – mosolygott.

- Oké – vigyorogtam rá, és megint a többiekre figyeltem. Így telt az ebéd, hangosan, és nevetgélve, de nem csak mi hangoskodtunk, a többi asztalhoz pillantva láttam, hogy ott is ez megy, mindenki hangosan, nevetgélve beszélget, ami jó érzéssel töltött el.

- Hallod, ha jövőre idejössz, még mindig te leszel e legkisebb – poénkodott Kyle, miközben már a szobánkhoz mentünk.

- Ha-ha-ha, vicces – vigyorogtam erőltetetten.

- Két óra múlva megint itt vagyunk, neked Kim foci edzés, Aly, te meg megismerkedsz majd a táncosokkal, és felmérik, ki hol áll – köszönt el Philipp a szoba ajtóban, majd a két fiú egymást lökdösve elindult a csendes folyosón.

- Te, szerinted kik laknak a szomszéd szobákban? – kérdezte Aly, miközben a kulccsal vacakoltam.

- Nem tudom, kopogjunk be – hagytam a kulcsot, és elindultunk a jobbról következő ajtóhoz, ami a 63- as volt, és bekopogtunk. Egy rövid gatyás, has pólós lány nyitott ajtót. Haja szőke volt, és ki volt sminkelve. Nagyon.

- Szia, én Kim vagyok – mutatkoztam be neki.

- Én meg Alysia. Mi leszünk a szoba szomszédaitok – mondta a szoba társam. A lány mellett benézve láttam, hogy a szobájuk ugyan olyan, mint a miénk.

- Hali, én Tatjana vagyok, a szoba társam meg épp mosdóban van, de mindjárt végez, szóval gyertek be. – invitált be minket kedvesen. – Ti is jövőre lesztek elsősök?

- Igen, ti is? – kérdeztem vissza, mire egy bólintás volt a válasz. A fürdőből hallatszott a WC lehúzás zaja. – Amúgy ez nem csak a leendő kilencedikesek folyosója?

- Nem, láttam pár felsőbb évfolyamost is – válaszolt.

- Tatja, kik jöttek? – jött ki egy vörös göndör hajú lány a mosdóból a kezét egy fehér törlőkendőbe törölve. – Ó, sziasztok

- Szia – köszöntünk egyszerre Alyval. – Mi vagyunk a szomszédok

- Oké, én Tiffany vagyok – mutatkozott be, amit utána mi is megtettünk. – És milyen szakra jelentkeztetek?

- Én táncra – válaszolt Aly.

- Én meg focira – vigyorodtam el, és visszakérdeztem. – És ti?

- Mi mindketten táncra – válaszolt Tatjana.

- Na, de mi megyünk is, még a másik szomszédoknak is bemutatkozunk – búcsúzkodtunk Alyval egy idő után. Mint kiderült a lányok mindketten idevalósinak, csak az ország másik végében laknak.

- Okés. Sziasztok.

A következő ajtó a 65-ös volt. Ide Aly kopogott be. Mikor kinyílt az ajtó, egyszerre kezdtünk el Alyval röhögni. Az ebédnél megismert Daniel állt velünk szemben.

-Sziasztok, mi kéne? – kérdezte mosolyogva.

- Jöttünk bemutatkozni a szomszédoknak – vigyorodott el Aly, én még mindig kuncogtam.

- Á, akkor ti lesztek az új szomszédaink – mosolyodott el Dani, miközben arrébb állt az ajtóból. – De gyertek csak be

- Köszi, szia, Chris – intettem az ágyon fetrengő fiúnak, majd Aly is ezt tette, mire Chris válasza egy sziasztok volt.

- De király az a poszter – ámultam el az egyik szekrényajtón lógó Black Veil Birdes- es plakáton. A két fiú szobája tele volt poszterekkel, láttam ott Bayern logót, egy Manchester Unitedest, és még néhány zenekart is be tudtam azonosítani, de elég sok ismeretlen együttes képe volt felragasztva. Ámulatomból a többiek bámulása zökkentett ki.

- Bocs, lemaradtam valamiről? – kérdeztem zavartan.

- Igen – röhögött Aly. – Azt kérdezték, hogy kikkel fogsz ma edzeni.

- Jaa, foggalmam sincs – válaszoltam röhögve. – De jó, hogy kérdezed. Aly, nekünk még el is kéne készülnünk!

- Tényleg, már csak fél óránk maradt! – kapott a fejéhez, és elindult kifelé a két srác szobájából, akik röhögve nézték a jelenetet.

- Jó poszterek – szóltam oda nekik, majd én is rohanó szoba társam után siettem.

Készülődés közben nem igazán beszélgettünk, mert mind a ketten a fürdőszoba és a szekrény között ingáztunk. Én egy vastag harisnyát vettem fel, és ráhúztam az egyszerű piros rövid foci gatyámat, felülre meg egy kék sport felsőt, rá meg egy piros melegítő felsőt. Asszem kicsit bayernesen öltöztem. Na, mindegy. Aly egy cicanacit, és egy kissé lógós pólót vett fel, ami mindig lecsúszott a válláról. Miközben a fürdőben copfoztam a hajam, kopogtak, mire Aly ajtót nyitott. Gondoltam, hogy a két kísérő jött be, ezért elkezdtem egy kicsit sietni. Mikor kész lettem, kimentem, ahol már mindenki menetkészen rám várt. A két srác is úgy volt felöltözve, mint én, csak Kyle kékbe, úgy értem kék nadrág, és kék pulcsi, míg Philipp zöldbe. Mind a kettőjük pólója fekete volt.

-Na, hercegnő is kész lett – vigyorgott Kyle, majd elindultunk. Alyék hamarabb leváltak, Kyle még odakiáltott, hogy mondjuk meg az edzőnek, hogy elkíséri Alyt. Mi kifelé vettük a suliból az irányt, de nem arra, amerre reggel bejöttünk, hanem valami füves udvarra értünk, ami mögött ott volt egy elkerített foci pálya.

- Még mindig nem sikerült körbevezetned – szólaltam meg útközben, mert nem szeretem a csendet.

- Majd holnap, legalább akkor lóghatok órákról. Úgyis gyűlölöm a hétfőt – vigyorgott, én meg megvontam a vállam, majd csendben mentünk tovább a pálya felé. Mikor odaértünk néhányan már melegítettek, hajolgattak, meg helyben futottak, de mi nem álltunk meg, hanem odamentünk egy melegítő nadrágos kissé kopaszodó, szakállas emberhez. Már láttam róla képeket, ő lesz az edző, Herr Spreizer. Érkezésünkre felnézett a papírokból, amik eddig lefoglalták a figyelmét.

- Jó napot edző úr, ő itt Kimberly – mutatott be Philipp.  

- Jól van, menj bemelegíteni, Kimberly, te maradj- utasította az edző, mire ő odafutott a társaihoz, és elkezdte a bemelegítő gyakorlatokat.

- Rendben, Kimberly, miért jelentkezett foci osztályba? – kérdezte az edző.

- Mert az életem a foci – válaszoltam.

- Mióta játszol? – jött a következő kérdés.

- Hat éves korom óta – adtam ismét választ.

- Ki hatására kezdtél el focizni?

- A bátyámmal játszottam először, és ő találta ki, mikor látta, mennyire tetszik ez a sport.

- Rendben, csinálj harminc fekvőtámaszt- mondta, miközben végig- a kérdések alatt is- a szemembe nézett, mire én leguggoltam, majd megcsináltam, amit kért, majd ismét felálltam.

- Szép, most fekvőtámasz tartás, és menj le, míg az orrod nem érinti a földet, és tartsd magad, ameddig tudod – adta a következő feladatot. Mikor épp ismét letérdeltem, láttam, hogy az épp bemelegítő fiúk mind felénk nézve csinálják a feladatokat. De többet megfigyelni már nem volt időm, mert fekvőtámaszból leeresztettem magam, míg az orrom el érte a földet, majd fogam összeszorítva koncentráltam. Nem tudom, mennyi idő telt el, de már nem bírtam tovább, ezért kinyomtam magam, és felálltam. Nem tudom, mikor vette az edző a kezébe a stoppert, de most elgondolkodva nézegette, majd felém fordította. A kijelző 4perc 53 másodpercet mutatott.

- Oké, most menj a fiúkkal bemelegíteni – mondta, majd ismét a papírokhoz fordult.

- Mennyi ideig bírtad? – rohantak le a kérdéssel, mikor odaértem hozzájuk.

- 4 perc, 53 másodperc- válaszoltam, miközben elkezdtem helyben futni.

- Az szép. Nekem a legelején 2 perc, 47 másodperc volt – mondta Kyle, aki időközben gondolom elkísérte Alyt. – Most meg 6 perc 4 másodperc a rekordom.

- Az szép – fordultam hozzá, majd mindenki befogta, mert Herr Spreizer elindult felénk. Körbenézve rájöttem, hogy egy lány sincs a csapatban, és hogy olyan húsz körüli a létszám.

- Rendben, bemelegítésnek hat kör futás, a csapatot Philipp és David fogja vissza. Az újaknak mondom, hogy nem lehet előttük futni. Nagyon ne maradjatok le – adta ki a bemelegítő feladatot, mire egy szőke srác, és Philipp elkezdtek közepes tempóban futni. Én nem sokkal mögöttük, a közép mezőnyben találtam meg a tempóm, amit igazából a két fiú diktált, szóval teljesen mindegy, hol futottál, de volt, aki szinte a lábukon futott, rá az edző rákiabált, hogy menjen a csapat végére, ő lesz a sereg hajtó, ha valaki lemarad, vele kell majd futnia. A harmadik focipálya kör után kezdett szétszakadozni a csapat, néhányan nagyon lemaradtak, páran meg csak pihi tempóra kapcsoltak, így maradtunk kilencen legelöl, rögtön a két tempó diktáló után. Az utolsó kör elején Herr Spreizer odakiabált a két első srácnak, hogy ezt a kört húzzák meg, mire azok ketten elkezdtek sprintelni, mi meg követtük őket. Akkor már csak heten voltunk a két srác mögött, így nem kellett lökdösődve tolakodni, volt elég mozgástere mindenkinek. Hatodiknak értem be a két elsőt is beleszámítva. Miután mindenki beérkezett, párokba osztott minket az edző, és passzolgattunk, aztán meg fejelgettünk egy körülbelül fél órát. A következő feladat tizenegyesek gyakorlása volt, két csapatra lettünk osztva, mert két kapus is volt a csoportban. Az edzés végén pedig játszottunk egy meccset, amit 3:2-re nyert az ellenfél, ahol többek között Philipp is játszott. Miután az edző elengedett minket, Philipp, Kyle és én csendben mentünk vissza az épületbe. Kyle előreszaladt összeszedni Alyt, így ketten sétáltunk fel a szobához.

- Holnap reggeli hétkor van, szóval akkor majd jövünk értetek – mondta Philipp az ajtóban, mire fáradtan bólintottam. – Akkor jóét, a vacsira letaláltok, nem?

- Persze, menj csak – köszöntem el, majd belépve a szobába elterültem az ágyon. Egy perce sem feküdhettem, mikor újra nyílt az ajtó, és a tekintetem összetalálkozott Alysiáéval, aki ugyanolyan nyúzott volt, mint én.

- Szerintem én kihagyom a vacsit, és zuhanyzás után inkább alszom – motyogta, majd a törölközőjével és a pizsamájával a karján bevonult a fürdőbe. Én nagy nehezen rávettem magam, hogy felálljak, és átbotladoztam a 65-ös szoba ajtajáig, amit kopogás után Chris ki is nyitott.

- Hát te? Nyúzottnak látszol, baj van? – poénkodott röhögve az állapotomon, miszerint pillanatokon belül állva alszom el.

- Most végeztünk az edzés, és csak azt szeretném kér, hogy szólni tudnátok a kajáldában Philippéknek, hogy mi Alyval ma kihagyjuk a vacsit?- kérdeztem, nem egy nyelvtani hibával a mondatban. Hullafáradtan igen nehéz németül ragozni.

- Persze, majd szólunk, de szerintem feküdj le, mert már beszélni sem tudsz – vigyorgott Chris, majd egy köszi után visszatértem a szobánkba, és beállítottam a telefonom ébresztőjét fél hétre, majd Aly után lezuhanyoztam, és elvégeztem a fürdőszobai teendőimet, majd szó szerint bezuhantam az ágyba. 

Dorothy blog Award

ÚÚÚÚÚÚÚr isten!! így reagáltam, amikor valamelyik nap Angii írta Facebookon, hogy adott egy díjat.

Szóvak köszönöm Angii-nak, aki a Lutte blog írója.

Szabályok:

·         Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad.

·         Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad.

·         Írj 12 doldot az illető blogjáról.

·         Írj 12 dilgot a saját blogodról.

·         Válaszolj a 12 kérdésre.

·         Tegyél fel 12 kérdést.

·         Kommentelj annak a blogján egy bejegyzéshez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építő jellegű legyen.

·         Cseréljetek linket

·         Küldd tovább 12 embernek a díjat.

12 dolog a Lutte-ról:

1)      A történet legeslegeslegelején Rosy éppen hazafelé tart Phoenixből.

2)      Anyukájával kedvenc közös sorozata a Szívek Szállodája.

3)      A Lutte színpad egy ilyen légtornászos színpad. (Ezt képtelen vagyok normálisan elmagyarázni, bocsi )

4)      Rose öt év után hazaköltözött a szüleihez.

5)      A nővére Gabrielle meghalt.

6)      Rosaline elsős korában jelentkezett elsőnek a színpadhoz.

7)      Mikor a harmadik fejezetet olvastam, az ugrott be, hogy Rose Beleesett Adam-be.

8)      Hú, én nagyon meglepődtem a 10-es osztálylétszámon

9)      Rose legnagyobb motivációja elhunyt nővére Gabrielle.

10)   Át kellett változtatnia a suliban York-ra a nevét.

11)   Sue Rose egyik régi barátja

12)   Én beleszerettem ebbe a blogba :D

12 dolog a Phillippian-ról:

        I.            Kim irtó pici.

      II.            Rettenetesen imádom írni

    III.            Phillipnek barna szeme van, ami a valóságban is igaz, mármint a személynek, aki az ihletet adta a karakterhez, neki is ilyen a szeme.

    IV.            Kim az FC Bayern München csapatnak drukkol.

      V.            Már volt németországban.

    VI.            Szobatársa Aly Angliából jött.

  VII.            Alysia barátja Derek, aki szintén angliai

VIII.            Krisz Kim tesója, és nem szeret otthon lenni.

    IX.            A sztori eleje a látogatóhéten játszódik…

      X.            Ahol kipróbálják milyen is a suli.

    XI.            A suli aulájában négy csocsóasztal is van.

  XII.            Ezekből egy a végzősöké, egy másik pedig Phillipp-éké.

1.       Miért blogolsz?

Azért, mert ilyenkor úgy érzem, azonosulni tudok bármelyik szereplővel, akit épp leírok.

2.      Hány éves korod óta blogolsz/írsz történeteket?

Talán tizenkettő, de lehet hogy korábban is. :D

3.      A blog, amit jelenleg írsz (ha többet, akkor azoknak is) mennyire van valóság alapja? Mennyire kapcsolódik a te életedhez?

Nagyon sok valóságalapja van ennek, éppen ezért tudok vele ennyire azonosulni. Mert igazából rólam is szólhatna, de azért rengeteg dolgot átalakítottam.

4.      Miből merítesz ihletet?

Bármiből. Legfőképp az életem történéseiből

5.      Hogy szeretsz jobban írni: E/1-ben vagy E/3-ban? Miért?

Inkébb E/1- ben, mert így le tudom írni, hogy mit gondol a szereplő, akinek épp a fejéből nézzük a dolgokat.

6.      Szoktad hirdetni a blogod? Hogyan?

Most kezdtem el hirdetni, egy blogos csoportban.

7.      Mi a hobbid?

Gördeszkázás, és snowboardozás. Mind a kettőért élek-halok :D

8.      Mennyire vagy jó tanuló?

De szép az ég… Neem, igazából jó tanulónak mondanám magam, de kicsit lusta vagyok :D Mármint tanulás terén.

9.      Neked az iskoládban érvényesül a hierarchia?

Hát, igen. Szerencsére nem olyan erősen, mint ahhogy másoktól hallom, de azért felfedezhető nálunk is. Én nem tartozom a „menők” közé, de a legjobb haverom egy „menő” srác. Szóval van keveredés.

10.   Mi szeretnél lenni, ha „nagy leszel”? Szeretnél komolyabban foglalkozni az írással?

Hát elsősorban pötty a túrórudin, de ha ez nem jön be, akkor valami sporttal kapcsolatos dologgal szeretnék majd foglalkozni. Amúgy meg elég céltalan vagyok ezen a téren jelenleg. Az írás, mint szakma is megfordult a fejemben, de el is vetettem, mert nem hinném, hogy meg tudnék írni egy regényt. Túl izgága vagyok én ahhoz.

11.    Hogyan érint téged a negatív kritika?

Hát, más, ha a szemembe mondják, vagy valahol leírják. Ha mondják, megpróbálom elfogadni, aztán ha elment az illető, elhordom mindennek (a kritika negatívságával arányosan), aztán meg elgondolkodom hogy igaza volt-e. Az írásnál meg nem várom meg míg elmegy :D

12.   Tetszett a blogom? :D

Igen, nagyon ;)

12 Kérdés:
1) Mi a kedvenc ételed?
2)Voltál már külföldön? Ha igen, hol?
3) Van testvéred?
4) Van több blogod is?
5) Sportolsz valamit? Mit?
6) Mik a terveid az írással a jövőben?
7) Gondolkodtál már rajta, hogy ebből élj majd meg?
8)Ki a példaképed?
9) Mi/ki motivál?
10) Szoktál sorozatokat nézni? Mi a kedvenced?
11) Inkább csendben írsz, vagy zenével?
12) Hobbid?

Akinek meg küldöm: 
#Ismeretlen világsztár
#Bitches in Bronx
#Get Out Alive
#The End is Already Here
#Az Álarc mögött
#Vision
#She's not Afraid

#1 "Legjobb" idegenvezetők

- Szia, te vagy Kimberly? - kérdezte egy egész helyes magas szőke srác, miközben a többi "látogatóval” egy kupacban állva nézelődtem.
- Igen. Te meg Philipp?- kérdeztem vissza, mert a "társunk" nevét már korábban közölték.
- Igen, gyere, körbevezetlek - mosolygott rám, majd megfordulva elindult kifelé a tömegből. Gyorsan követni kezdtem, nehogy lemaradjak, miközben ő hátra se pillantva ment előre. Egy kis idő után, mikor már néhány folyosót bejártunk, és nekem már ötletem sem volt, merre vagyunk, megállt, és bevárt.
- Ez itt a tanári szoba, az ott szemben pedig az igazgatói - figyelnem kellett, hogy megértsem amit mond, de a sok emelt szintű németnek hála, simán ment.
- Okay - bólintottam, mire furán nézett.
- Honnan jöttél? - kérdezett rá, mikor ismét tovább indultunk.
- Magyar országról - válaszoltam.
- Azt hittem valami angolszász országból - töprengett hangosan, miközben újabb folyosók mellett haladtunk el. Kezdtem úgy érezni, hogy nem biztos, hogy a legjobb idegen vezetőt kaptam. Miközben magabiztosan lépkedett, volt időm végigmérni. Egy fekete-piros kockás inget viselt, sötétkék cső farmerrel, és szintén piros tornacipővel. Átlagosan nézett ki. Szőke haja zselétől csillogva meredt az ég felé, miközben szeme unalmas barnán meredt rám, mire kizökkentem a bambulásomból, és észrevettem, hogy megálltunk, valamint hogy kérdezett tőlem, csak én nem figyeltem, ezért megkértem, hogy ismételje meg.
- Azt kérdeztem, hogy hányas a koliszobád?
- 64- es, miért? - kérdeztem vissza.
- Mert nekem mennem kell, de délután érted megyek - vigyorgott rám, és elindult jobbra, mert épp egy folyosó közepén álltunk. Ahogy jobban körülnéztem, felfedeztem a bézs színű falakat, és a rengeteg ajtót, amik a folyosóról nyíltak. Ahogy megnéztem a mellettem lévő ajtót rájöttem, hogy Philipp csak két szoba számnyit tévedett, ezért pár lépést visszaléptem, és a kulcsot, amit reggel a portán a kezembe nyomtak, a zárba illesztve lenyomtam a kilincset, és benyitottam. A szobácska, ahova már reggel a cuccaimat ledobtam, kicsi volt, két ágyon, egy szekrényen, és egy íróasztalon kívül nem fért be több bútor. Jobb oldalon nyílt egy ajtó a fürdőszobába, ahol egy zuhany fülke, egy WC, egy mozsdókagyló, és egy tükör kapott helyet. A tükör elé lépve megvizsgáltam az arcomat, és megigazítottam a kissé szétcsúszott frizurámat. Sötétszőke hajam hullámosan keretezte a kissé kerek arcom, zöld szemeim csak úgy csillogtak a villany fényében, s míg a testemre kalandozott a tekintetem, a karkötőimet piszkáltam. Izmos alakom van, de a sok foci edzés és a tudatos táplálkozás által nem vagyok túlsúlyos, de ha nem figyelem, mit eszem, simán elhízok. Bambulásomat az zavarta meg, hogy a szoba ajtaja nyitódott, és egy magas lány lépett be. Hosszú barna haja lapockáját verdeste, szeme kéken csillogott, mikor körülnézett a szobában. Megpillantva engem elmosolyodott.

- Szia, Alysia vagyok – köszönt kedvesen.

- Hali, én Kimberly – mutatkoztam be én is. – Innen jöttél?

- Nem, Angliából – mosolyodott el, miközben lehuppant az ablakfelöli ágyra, majd én is követtem a másikra. – Te?

- Magyar országról – válaszoltam. – Szerintem én elkezdek kipakolni. Melyik felét kéred a szekrénynek?

- Nekem mindegy, ha már az ágyakat én döntöttem el, a szekrény lehet a tiéd – nevetett, majd mivel megcsörrent a telefonja, egy bocsánat kérés után kiment a szobából.

Én elkezdtem bepakolni az ágyammal szemben lévő szekrénybe, majd lehuppantam az ágyamra, amint készen lettem. Épphogy leültem, megcsörrent a mobilom, anyáék hívtak.

-Szia anya- köszöntem.

- Szia, mit csinálsz épp? – anyum rossz szokása, hogy mindig megkérdezi, hogy mit csinálsz abban a pillanatban.

- Most pakoltam ki, és épp leültem – válaszoltam, miközben épp kiszedtem a laptopom a táskájából.

- Milyen a szoba társad? – kérdezte.

- Hát, nem sokat beszéltünk, de angliai, ennyit megtudtam – válaszoltam, miután a térdemre ügyeskedtem a laptopot. – És otthon mizu? Krisz már hazaért?

- Nem, a bátyád még mindig valami haverjánál kóborol- sóhajtott anya. Igen, bátyám igazán sokszor lép le egy szó nélkül valamelyik haverjához, ezért anyuék már nem is aggódnak miatta, ha későn ér haza. – De mindegy, hagylak berendezkedni, csak azt akartam tudni, hogy minden oké-e. Na puszi, holnap beszélünk.

- Szia, puszi – köszöntem el, mire kinyomta, nekem meg végszóra bejelentkezett a gépem.

Nem sokat neteztem, mire Alysia visszaért. Kicsit piros volt az arca, mire elvigyorodtam.

-Most vagy egy edzést hagytam ki, vagy a barátoddal beszéltél – vigyorogtam.

- Talált – nevette el magát. – A barátommal beszéltem. Ő is ide jár, de most pont Angliában van, mert valami szünetük van a tizenegyedikeseknek.

- Tehát te itt vagy a sulijában, ő meg otthon van – foglaltam össze. – Akkor sikeresen elkerültétek egymást.

- Jaja. Te amúgy milyen szakra jelentkeztél? – kérdezte kíváncsian.

- Focira – húztam ki magam. – Te?

- Tánc – vigyorodott el. – Nem vagy te egy kicsit pici focistának?

- Összekevered a kosárral – vágtam rá. Átlag alattian pici vagyok, mindössze 153 centi, de szerintem ez oké. – Amúgy, nem. A picire kevésbé figyelnek oda. – kacsintottam, mire elnevette magát.

- Oké, nem téma. És milyen zenéket szeretsz? – kérdezett, miközben előhalászott egy mappát a táskájából.

- Hát inkább punk-rock stílus a nyerő. Te?- kérdeztem vissza.

- Hát, a pop a mindenem – válaszolta félősen, és mutatott egy két posztert, amit az előbb elővett mappából húzott ki. – Például Taylor Swiftért meghalok. Imádom a zenéjét.

- Király, akkor kitapétázhatjuk a falakat. Fele a te ízlésednek megfelelően, szoba másik fele meg az enyémnek, mit szólsz? – kérdeztem.

- Én benne vagyok - mosolyodott el. - És milyen az idegenvezetőd? Az enyém nagyon fura. Csak megmutatta a tanárit, aztán már rohantunk is ide aztán lelépett. 

- Az enyém is hasonlóan csinálta - nevettem el magam.  A délelőtt további részét beszélgetéssel töltöttük, mutogattuk egymásnak zenéket a laptopomon, meg még száz dolog szóba jött.

Olyan fél kettő fele kopogtak az ajtón, mikor éppen Hollywood Undead Young üvöltött a gépből, én meg felpattanva ajtót nyitottam. Philipp, és egy ismeretlen srác állt ott. Alysia gyorsan lehalkította a zenét, és kérdőn néztünk a fiúkra.

-Gyertek, megmutatjuk az ebédlőt – vigyorodott el Philipp.

- Oké – egyeztem bele, és bevártam Alyt (megengedte, hogy becézzem), és együtt indultunk a fiúk után. – Bocs, de te ki vagy? – fordultam a Philipp mellett sétáló sráchoz, mikor utolértük őket.

- Kyle – válaszolt bőbeszédűen. – Alysia társa.

- Ahhaaa…hogy erre nem gondoltam – motyogtam, mire a mellettem sétáló Aly elkezdett röhögni. – Oké, mindegy. Te milyen szakon vagy?

- Foci. Te? Gondolom tánc – tippelt, bár rosszul.

- Nem, foci, bleee – nyújtottam ki a nyelvem. – Nem nézted ki egy lányból, igaz?

- Hát ja. De megérkeztünk – nyitott ki egy két szárnyú ajtót, ami egy zsibongó kajáldába vezetett.

- Oké, de hol lehet kaját kapni? – fordultam körbe, mire Philipp elkezdett röhögni. – Nem röhög, együtt érez.

- Oké, arra – mutatott a jobbra eső fal felé, amit elleptek a diákok. Mármint nem a falat, hanem a kajás pultot.

Beálltunk a sorba mind a négyen, és kaptunk valami sajtos tészta szerűséget, majd a fiúk vezetésével elindultunk egy asztalhoz, ahol még volt négy hely, gondolom a két srác szólt az asztalnál ülőknek, hogy foglaljanak nekik helyet.